Egy VS Code-bővítmény a konfigurációs API-n keresztül olvashatja be a http.proxy beállítást:

import * as vscode from 'vscode';

const resource = vscode.window.activeTextEditor?.document.uri;
const http = vscode.workspace.getConfiguration('http', resource);
const proxyUrl = http.get<string>('proxy', '');

A szakasz a http, a benne lévő tulajdonság pedig a proxy. A resource átadása adja a konfigurációs környezetet, amikor az erőforrás-specifikus értékek számítanak.

A get feloldja a beállítást ahhoz a környezethez. Az inspect('proxy') megmutathatja a különböző támogatott konfigurációs hatókörökben jelen lévő értékeket, amikor egy jelentésnek szüksége van az eredetükre.

Az üres karakterlánc nem bizonyítja, hogy a VS Code közvetlenül kapcsolódik. A szerkesztő használhat rendszerkonfigurációt, beleértve az automatikus proxyválasztást. Ez a beállítás nem teljes listája minden cél kiválasztott PAC-eredményének.

A proxyUrl beolvasása szintén nem konfigurál semmilyen tetszőleges könyvtárat, amelyet a bővítmény indít. A szándékolt értéket az adott HTTP-kliens támogatott felületén keresztül alkalmazza, figyelembe véve annak környezetét vagy ügynökviselkedését.

Használja az onDidChangeConfiguration és az affectsConfiguration('http.proxy', resource) hívásokat, amikor a bővítménynek észlelnie kell egy változást. A klienst az életciklusán keresztül konfigurálja újra, ahelyett hogy az aktiváláskor egyszer beolvasott karakterláncot állandóan érvényesnek tekintené.

Kapcsolódó cikkek