Egy bootstrap kapcsolat sikeres lehet, miközben a Kafka kliens még mindig nem tud termelni vagy fogyasztani. A bootstrap kiszolgálók segítenek a kliensnek felfedezni a fürtöt; nem feltétlenül ők az egyetlen végpontok, amelyekhez kapcsolódik.

A broker metaadatai a későbbi kapcsolatokhoz használt címeket tartalmazzák. Ha ezek a nevek vagy portok a szándékolt proxyútvonalon keresztül nem érhetők el, az első sikeres kapcsolat nem oldja meg a feladat többi részét.

Olvassa el a hirdetett végpontokat

Hasonlítsa össze a bootstrap címet azokkal a brokercímekkel, amelyeket a kliens ténylegesen megkap. Egy nyilvános bootstrap alias privát hirdetett nevekhez vezethet, és egyetlen helyi port továbbítása nem írja át automatikusan a metaadatok minden címét.

Azonosítsa a kliens implementációja által támogatott proxyútvonalat is. Egy Java rendszertulajdonság SOCKS beállítása nem garancia arra, hogy egy könyvtár NIO-alapú átvitele a JDK Socket proxy mechanizmusát használja. Ellenőrizze a tényleges Kafka klienst és a hálózati integrációt, ahelyett hogy feltételezné, hogy minden Java socket ugyanazt a beállítást tiszteli.

A proxyt ismerő kliensnek engedélyezett útvonalra van szüksége a megfelelő broker végpontokhoz. Egy hálózati szintű megoldásnak megfelelő elérhetőségre és névfeloldásra van szüksége. Ezek különböző tervek, és egyiket sem biztosítja pusztán az, hogy egy proxyt bootstrap kiszolgálóként listázunk.

Tartsa külön a biztonsági protokoll és a hitelesítés beállításait. Egy proxy TCP-útvonalat hozhat létre, miközben a TLS-identitás, a SASL-hitelesítés vagy a broker engedélyezése továbbra is meghiúsul.

A diagnózishoz jegyezze fel, melyik végpont hiúsult meg, és hogy statikus konfigurációból vagy visszakapott metaadatokból származik-e. Ez a megkülönböztetés sokkal jobban leszűkíti a problémát, mint egy már elérhető végpont ismételt módosítása.

Kapcsolódó cikkek