Egy terminálban működő proxy argumentum a Chrome asztali indítójához is tartozhat. Használja a telepített asztali bejegyzés felhasználói felülírását, hogy a csomagfrissítések ne írják felül a szerkesztett rendszerfájlt.

Keresse meg azt az indítót, amelyet a telepítés valóban használ, majd másolja azt a bejegyzést a $XDG_DATA_HOME/applications mappába, általában ~/.local/share/applications, ugyanazzal az asztalifájl-azonosítóval. A felhasználói bejegyzés elsőbbséget élvez a rendszerbejegyzéssel szemben.

Egy olyan telepítésnél, amelynek meglévő parancsa google-chrome-stable, egy Exec sor így nézhet ki:

Exec=/usr/bin/google-chrome-stable --proxy-server=http://proxy.example:8080 %U

A nyilvános HTTP-közvetítőn keresztül engedélyezett böngészéshez válassza ki az indítási argumentum végpontját a HTTP proxy listából. Őrizze meg a tényleges csomag által megkövetelt futtatható fájlt és burkolót. A Snap-, Flatpak- és disztribúciós Chromium-indítók más parancsot használhatnak. Őrizze meg az asztali bejegyzés többi mezőjét, és vizsgálja meg a külön asztali műveletek Exec sorait, ha ezeknek a műveleteknek ugyanazt az útvonalat kell használniuk.

%U az asztali specifikáció URL-mező kódja. Az Exec nem közönséges shell-szkript: a shell-változók és a parancshelyettesítések nem tágulnak ki pusztán attól, hogy odateszi őket.

Lépjen ki teljesen a böngészőből azzal a profillal, mielőtt az új indítási argumentumokat tesztelné. Egy már futó Chrome-folyamat fogadhatja az éppen megnyitott URL-t anélkül, hogy az indító proxy beállításával újraindulna.

Kapcsolódó cikkek