TCP nullaablak proxyn keresztül: azonosítsa a fogadót

Egy csomagfelvétel szerint TCP ZeroWindow. Mielőtt kernelbeállítást módosítana, azonosítsa azt a végpontot, amely a nullát hirdeti.

Az a végpont az adott TCP-kapcsolaton a saját fogadóképességét írja le. Nem azt hirdeti, hogy a teljes proxynak mennyi sávszélessége van. A nullaablak-próba lehetővé teszi a küldő számára, hogy megtudja, változott-e a hirdetett képesség; a próbák önmagukban nem bizonyítanak csomagvesztést vagy hibás proxyt.

browser  <-- TCP A -->  proxy  <-- TCP B -->  website

Ezek külön TCP-beszélgetések. Tegyük fel, hogy a böngésző abbahagyja egy nagy válasz olvasását, és nullát hirdet az A kapcsolaton. A proxy végül abbahagyhatja a B ürítését, ahogy a saját pufferei megtelnek. A B-n később látott nullaablak a lassú kliens következménye is lehet, nem az eredeti probléma.

Fordított helyzet is előfordulhat feltöltés közben. Ha a célalkalmazás abbahagyja az adatok fogyasztását, a B-n lévő ablaka bezárulhat. A nyomás ekkor a proxy pufferjein keresztül visszafelé haladhat a kliens felé.

Rendezze sorba a megfigyeléseket

1. Jegyezze fel a kapcsolat végpontjait és az érintett adatátvitel irányát.
2. Azonosítsa, melyik végpont hirdetett először zsugorodó vagy nulla fogadóablakot.
3. Ellenőrizze, hogy az alkalmazása olvasott-e, más műveletnél szünetelt-e, vagy erőforrások korlátozták-e.
4. Hasonlítsa össze az időzítést a proxy másik kapcsolatán, mielőtt kijelöli az eredeti okot.

A Wireshark ablakelemzési címkéi hasznos értelmezések a felvételhez, nem utasítás minden fogadópuffer növelésére. Az ablakméretezést is a kapcsolat egyeztetésének tükrében kell értelmezni.

Egy másik végpont kipróbálása egy proxy listáról és az átvitel helyreállása hasznos bizonyíték arra, hogy az útvonal megváltozott. Önmagában azonban nem bizonyítja, hogy valamely operációs rendszer TCP-megvalósítása hibás volt. Tartsa a magyarázatot a fogadó folyamathoz és ahhoz a kapcsolathoz kötve, ahol a várakozás elkezdődött.