Az Emacs tud böngészőt nyitni, és mégis saját proxyra van szüksége

Két parancs, amelyek egyaránt „megnyitnak egy URL-t”, különböző útvonalakat járhat az Emacsben.

Az egyik átadhatja az URL-t egy külső böngészőnek. A böngésző ekkor a saját proxybeállítását használja. A másik az erőforrást az Emacs URL-könyvtárán keresztül kérheti le. A böngésző sikeres kérése keveset mond erről a második útvonalról.

Az URL-könyvtár dokumentálja a proxy környezeti változóit és a url-proxy-services Lisp-beállítást. Egy alapvető, kifejezett beállítás ilyen alakú:

(setq url-proxy-services
      '(("http" . "proxy.example:8080")
        ("https" . "proxy.example:8080")))

A sémák nevei választják ki a célprotokollt. A proxyértékek azok a végpontformátumok, amelyeket ez a beállítás elvár, nem pedig egy PAC-szkript URL-je. Az engedélyezett nyilvános HTTP-útvonalakhoz a gazdagépet és a portot az HTTP proxy lista egyik jelöltjétől vegye.

Ez a beállítás azokat a klienseket érinti, amelyek ezt a könyvtárat használják. Egy olyan csomagnak például, amely külső Git futtatható fájlt hív meg, más a hálózati útvonala. A műveletet azonosítsa, mielőtt feltételezné, hogy az Emacs minden hálózati forgalma egyetlen beállítást oszt meg.

Windows alatt kerülje, hogy egy régi harmadik féltől származó csomag rendszertárat olvasó részletét általános megoldásnak tekintse a PAC-kiértékelésre, a hitelesítő adatokra és a változó hálózati szabályzatra. Először állapítsa meg, hogy egy rögzített végpont vagy a könyvtár dokumentált környezeti beállítása kielégíti-e a tényleges követelményt.