A saját üzemeltetésű Azure Pipelines-ügynök proxy-megkerülési szabályokat tárolhat a gyökérkönyvtárában lévő .proxybypass fájlban. Minden sor egy ECMAScript reguláris kifejezés, amelyet URL-lel vetünk össze.

Például egy belső hírcsatorna-gazdagép szabálya így nézhet ki:

^https?://packages[.]internal[.]example(?::[0-9]+)?(?:/|$)

A kifejezés az adott gazdagép HTTP vagy HTTPS URL-jeivel egyezik, opcionális numerikus porttal. A gazdagépnév utáni határ megakadályozza, hogy egy hosszabb név, például a packages.internal.example.other-domain is egyezzen.

Ez az ügynök telepítésének fájlja, nem a forráskód munkamásolatában önkényesen elhelyezett fájl. A szintaxisa eltér a vesszővel elválasztott NO_PROXY-értéktől is. Egy shell helyettesítő karakter, például a *.internal.example reguláris kifejezés mezőjébe másolása nem őrzi meg ugyanazt a jelentést.

Ezután állapítsa meg, ki tölti le a csomagot

Az ügynök beépített forrás- és összetevő-műveletei annak proxykonfigurációját használják. A feladatok a feladatkönyvtáron keresztül kérhetik le a közzétett proxyinformációkat, és saját HTTP-klienseikre alkalmazhatják azokat.

Egy külső NuGet-, dotnet- vagy curl-folyamatot meghívó feladat újabb fogyasztót vezet be. Ellenőrizze, hogyan adja át a feladat az eszköznek a proxy- és megkerülési beállításokat. Egy helyes ügynökszabály nem bizonyítja, hogy minden független csomagkliens elolvasta azt.

Tartsa meg a belső hírcsatorna URL-jét a diagnosztikai rekordban, beleértve a sémát és a portot. Tesztelje a szabályt a felkeresett URL-lel, majd vizsgálja meg az adott kérésért felelős feladat- vagy klienskonfigurációt.

Kapcsolódó cikkek