Használja a hálózati szolgáltatás nevét a macOS proxyparancsaiban

en0 egy hálózati eszközt azonosít. A Wi-Fi általában egy beállított hálózati szolgáltatás neve. A szolgáltatásnevet kérő proxyparancs az utóbbi fajta azonosítót várja.

Kezdje azokkal a nevekkel, amelyekkel a gép valóban rendelkezik:

networksetup -listallnetworkservices

Használja a kimenetben szereplő teljes szolgáltatásnevet. Lehet Wi-Fi, egy USB-adapter leíró neve vagy valaki által helyben adott név. A letiltott szolgáltatás csillaggal lehet jelölve a listán; ez a jelölés nem része a másolandó névnek.

Egy Office Ethernet nevű szemléltető szolgáltatás esetén a HTTP-proxy beállítása így néz ki:

networksetup -setwebproxy "Office Ethernet" proxy.example.internal 8080

Az idézőjelek megőrzik a szóközt a szolgáltatás nevében. A proxy gépneve és a port külön argumentumok. Cserélje őket valódi értékekre; nyilvános HTTP-végpontokat engedélyező teszt esetén a HTTP-proxylista kínál jelölteket. Használja a gép adminisztrációs szabályzata által megkövetelt jogosultságokat.

A szolgáltatás beállítása nem állít be egy másik szolgáltatást csak azért, mert mindkettő elérheti az internetet. Az Ethernet és Wi-Fi hálózathoz csatlakoztatott Mac esetében több releváns konfiguráció is lehet. Az érintett alkalmazás kapcsolatát vivő szolgáltatást ellenőrizze, mielőtt ugyanezt a változtatást máshol alkalmazná.

Tartsa külön a protokollspecifikus beállításokat is. A webproxy-beállítás, a biztonságos webcél proxyja, a SOCKS-proxy és az automatikus PAC URL különböző konfigurációs bejegyzések. A HTTP-bejegyzés módosítása nem bizonyítja, hogy az összes többit együtt kell be- vagy kikapcsolni.

Az Apple régebbi Remote Desktop parancsreferenciája már megkülönbözteti a hálózati szolgáltatásokat ezekben a parancsokban. A felügyelt gépen használja a networksetup -help parancsot az elérhető beállítások ellenőrzéséhez, majd ellenőrizze a kívánt szolgáltatást a hálózati beállításokban. Az illesztőlista alapján kapott eszközazonosító nem helyettesíti a szolgáltatás kiválasztását.